Alig egy év alatt közel kétszázezer követőre tett szert. Miért adja a fejét egy sebészorvos arra, hogy videókat készítsen és töltsön fel a TikTok-ra?

Teljesen véletlenül került ez a fajta tartalomgyártás az életembe. Pszichiáter rezidensként kezdtem a pályámat: három évig foglalkoztam depressziókutatással, először hallgatóként, majd rezidensként. Azt vizsgáltuk, hogyan változik meg a beszéd a depresszióban szenvedőknél, ezeket a hangváltozásokat mértük és olyan algoritmust fejlesztettünk, ami hang alapján képes felismerni a depressziót. Azt találtuk, hogy valóban vannak eltérések – és nemcsak olyanok, amiket egy vájtfülű szakértő azonnal érzékel – hanem olyanok is, amelyek mérhetők: sokkal színtelenebbé válik a hang, sokkal kisebbek a kilengések, csökken a hangok amplitúdója és lassabbá válik a beszédtempó is. A nők beszédkészsége valamivel fejlettebb, ezért náluk ezek a változások kevésbé észrevehetők, tudat alatt jobban tudják maszkírozni a hangjukat. Már akkoriban nagyon érdekelt a kommunikáció, de nagyon hiányzott a manualitás, így másfél év után váltottam a sebészetre.

Elsőre erősnek tűnik ez a fordulat. Hogyan lesz pszichiáterből sebész, miért épp ezt az irányt választotta?

Ötödévben, amikor sebészgyakorlaton vettem részt, nagyon megtetszett ez a terület, de akkor már benne voltam a pszichiátriai kutatásomban. Azután, hogy elkezdtem a pszichiátriai hivatást, rájöttem, mennyire hiányzik a pörgés, vagyis az, hogy „menjek és gyorsan csináljak valamit”, éppen ezért váltottam. A váltást követően szembesültem vele, hogy a manuális szakmákban mennyivel kevesebb idő jut a beteggel való kommunikációra – ami egyébként a szakmából adódik. Például egy éjszakai ügyeletben, amikor sok a betegfelvétel, vagy éppen több sürgős műtétet kell elvégeznünk, nem egyszerű időt szakítani arra, hogy olyan részletességgel tájékoztassuk a betegeket, hogy ne maradjanak kérdések bennük.

Sokat gondolkodtam, hogyan informálódhatnának a betegeim, amíg én mondjuk a műtőben operálok.
Jött az ötlet, és elkészítettem életem első YouTube-videóját, ami a vakbélgyulladást mutatja be animációkkal színesítve. Nem sokkal később egy véletlen folytán találkoztam a Semmelweis Egyetem egészségügyi menedzserképzőjének oktatóival, akiknek hála, részt vehettem egy nyári egyetemen Barcelonában, ahol a digitális egészség témakörével foglalkoztunk. Ezt követően beiratkoztam az egészségügyi menedzser képzésre, ahol szerencsére nagyon modern az oktatási szemlélet. Itt kezdtem el alaposabban foglalkozni a betegedukációval, most a PhD képzés megkezdésén gondolkodom.

A covid mutatta meg igazán a tudománykommunikáció fontosságát. Hogyan lehet Ön szerint a tudományt az átlagember nyelvére fordítani úgy, hogy közben az információ se sérüljön?

Nagyon nehéz téma ez, többszintű a probléma. Egyrészt van egy komoly nyelvi eltérés: a hat év orvosi egyetem nagyon hosszú idő, természetes, hogy a szakemberek szókincsévé válnak a szakszavak. Sokszor sajnos el is felejtjük, hogy az orvosi zsargon a köznyelvi beszélők számára érthetetlen.

Emlékszem, amikor elkészültem életem első videójával és megmutattam az egyébként közgazdász feleségemnek: miközben én azt gondoltam, milyen jól lefordítottam köznyelvire a szakszavakat, ő azt mondta, ez és amaz a szó sem érthető. Ezeket a szavakat márpedig borzasztóan nehéz mindenki számára érthetővé tenni, de muszáj. A járvány idején láthattuk, hogy a magukat szakembernek nevező oltásszkeptikusok csípőből, határozottan adták a szakmaiatlan, ám a laikusok számára logikusnak tűnő válaszokat a kérdésekre. Velük szemben a szakértők – tudva, hogy rengeteg a változó – bizonytalanságot sugallva feltételes mondatokban fogalmaztak.

Mit látott a laikus? A magabiztosan tutit megmondó „szakembert”, szemben a határozatlan szakértővel. Miért ez a bizonytalanság? Mert az orvosok és kutatók nagyon is tisztában vannak azzal, mit jelent „a tudomány jelenlegi állása”: azt, hogy egy újabb kutatás sok mindent felülírhat. A tudománykommunikációnak óriási a fontossága, hiszen, ha érthetően beszélek a laikusokkal, akkor nemcsak az egészséggel kapcsolatos dolgokban lesznek tájékozottabbak, de azt is sokkal jobban el fogják tudják fogadni, hogy a tudósok sem tudják mindenre csípőből a választ, ennél sokkal-sokkal bonyolultabb az emberi szervezet.

Hogyan lehet felvenni a versenyt az álhírekkel?

Nagyon nehezen: ha nem vagyunk jelen mi, szakemberek a közösségi médiában, akkor lényegében nincs gátja az álhírek terjedésének. Bármennyire is idegen az egészségügyi szakemberek számára ez a terület, jelen kell lennünk, edukálnunk kell, és ha kell – nem törődve a negatív kritikákkal – szembe kell menni az áltudományossággal. Rengeteg kritikát kaptam a covid idején, ez azonban nem szabad, hogy eltántorítson, hiszen vannak, akik a tudomány képviselőinek hisznek, vannak, akik a tévhiteknek, de bizonytalanok is akadnak. Engem ők motiváltak, hogy elindítsam a TikTokon a csatornám. Azért ezen a felületen, mert a YouTube videógyártás nagyon nehéz műfaj, egész egyszerűen nem fér az időmbe az ennél hosszabb tartalmak gyártása.

Tavaly indította útjára első videóját, hónapok alatt hatalmas követőbázist épített. Mi a titka?

Törekszem a közvetlenségre, a támogató attitűdre, és arra, hogy ne megmondóstílusban adjam át az információkat. A kioktatással nem lehet meggyőzni, csak az ellenszenv és ellenállás növelhető magunkkal szemben. Emellett igyekszem a videóimmal válaszolni a hozzám fordulók kérdéseire. Például, a dohányzásról készített anyagom 1500 kommentjének hetven százaléka az Elf Bárról szólt, ezért összeraktam egy újabb tartalmat erről. Bevallom, eleinte fogalmam sem volt az új dohányipari termékről, így alaposan utánajártam. Hihetetlenül jó, egymillió fölötti nézettséget ért el, a videó után robbant be egyébként a téma a híroldalakon, jó időben sikerült elcsípnem. Visszatérve a kérdésre, az aktualitás is nagyon fontos.

Miközben fogalmazza a videók szövegét, milyennek képzeli azok átlagnézőjét, avagy, hogyan lövi be a célcsoportot?

Nagyon vegyesek a videófogyasztóim, még hatvanhoz közeli TikTok-nézőm is van. Ez egyébként egy éjszakai ügyelet során derült ki, hajnali egy órakor árulta el egy páciens. Mindenesetre, elsősorban a 16-30 közöttieket igyekszem megcélozni a tartalmaimmal, de emellett szükségét érzem néha annak, hogy egyéb témákra is kitérjek, ami természetesen más korosztályt érint vagy érdekelhet jobban. Heti egy-két videót szoktam felvenni, volt, amikor három-négyet is sikerült, de munka mellett nagyon nehéz erre is időt szakítani, a minőségből pedig semmiképp sem szeretnék lejjebb adni.

A videókat munkaidőn kívül készítem, és nagyon figyelek rá, hogy semmiképpen se menjen a munkám rovására. Van olyan videó, ami pillanatok alatt megvan, de olyan is akad, amire több idő kell. Olyan is volt, amit újra felmondtam, csak azért, mert egy szakszó helyett nem a legpontosabb szinonimát használtam. Nagyon fontosnak tartom, hogy szakmailag is helytállók legyenek. Mindenesetre a heti egy-kettőnél többet szeretnék, hosszú listám van a témákról. Emellett podcast-sorozatot is tervezek indítani, jelenleg kilencven százalékos ez a projekt. Fiatalokkal, szakemberekkel fogok egy-egy témát körbejárni, ennek célja az egészségértés javítása és az egészségügyi pálya vonzóvá tétele.

Van valami miatt különleges követője?

ByeAlex például nemcsak a dohányzásról szóló videóm alá írt megjegyzést, de az Instagram oldalamon is megkeresett, hogy mi a helyzet a vízipipával, mennyire káros a szervezetre. Gyorsan nekiültem, kiderült, hogy a WHO-nak van egy húszoldalas tanulmánya a vízipipáról, magam is megdöbbentem, hogy mennyi nikotin kerül ilyenkor a szervezetbe.

Milyen visszajelzéseket kap a kollégáktól?

Az elején sokan szkeptikusok voltak, itthon új dolognak számított az, amibe belevágtam, sok szakmabelinek megvan a nem éppen pozitív véleménye a megmondóemberekkel kapcsolatban is. Nagyon figyelek rá, hogy én ne legyek megmondóember. A mostani kollégáim már értik, miért fontos, amire a fejem adtam.

Hol látja magát tíz év múlva?

Rengeteg változás történt az életemben az elmúlt három-négy évben, így nehéz erre bármit is mondanom. Mindenesetre nagyon szeretnék ezzel a területtel mélyebben foglalkozni, tenni azért, hogy az egészségértés jobb legyen itthon. Jó volna, ha többen lennénk ezen a területen, és ha sikerülne ezt a szakmai videógyártást egy fura dologból a szakma által jobban értékelt, vágyott dologgá tenni. Hiszen, ha egy páciens jobban érti a szervezete működését, jobban oda tud figyelni a saját egészségére is. Nem várhatjuk el a betegektől, hogy mindezt tudják, más területen dolgoznak, a mi felelősségünk, hogy érthetően megfogalmazzuk nekik mindezt, így járulhatunk hozzá, hogy egészségesebbek legyenek. Jó az irány egyébként, a Semmelweis Egyetemen rektor úr támogatásával elindítottuk az egészség- és tudománykommunikáció tárgyat, ami pillanatok alatt be is telt, van rá igény. Leendő orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak segítünk, hogy közérthetőbben tudjanak kommunikálni, így csökkentve az egyre növekvő szakadékot az orvostudomány fejlettsége, jelenlegi állása és a laikusok ismeretanyaga között.

Forrás: mandiner.hu, írta Konopás Noémi