A tuberkulózist bemutató vándorkiállítás indult útjára
A tuberkulózis elleni küzdelem világnapjához kapcsolódva, a tbc-t bemutató vándorkiállítást indított útjára a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeum az Országos Korányi Pulmonológiai Intézettel együttműködésben. A közös kezdeményezés célja, hogy az ország számos kórházi helyszínén bemutassa az egykor rettegett kór történetét, valamint a diagnosztika, a terápiás módok, a megelőzés és a gondozás egyre fejlettebb módszereit.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére minden év március 24-e a tuberkulózis elleni küzdelem világnapja annak emlékére, hogy 1882-ben Robert Koch német orvos ezen a napon jelentette be tudományos nyilvánosság előtt a betegség kórokozójának felfedezését.
A hazai tbc elleni küzdelem zászlóshajója az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, amely 1901. évi alapítása óta meghatározó szerepet tölt be a tuberkolózis gyógyításában Magyarországon, együttműködve a tbc ellátás valamennyi résztvevőjével, tüdőgyógyászokkal, ápolókkal, mikrobiológiai laboratóriumi munkatársakkal és járványügyi szakemberekkel. Jóllehet a tuberkulózis mára nálunk már visszaszorult és ritka betegségnek számít, az intézet a sokkal gyakoribb légzőszervi betegségek ellátása mellett külön osztályt biztosít a tbc-s betegek számára. A múlt században még az egyik legrettegettebb betegségnek számító, „Morbus hungaricus” néven is illetett gümőkór napjainkra már ritka betegséggé szelídült. Ezt bátran nevezhetjük a huszadik század egyik legnagyobb orvostörténeti sikerének, mely elért eredményben elévülhetetlen érdemei voltak az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetnek és a hazai tüdőgondozói hálózatnak – mutatott rá dr. Bogos Krisztina, az intézet főigazgatója, a vándorkiállítás ünnepélyes megnyitóján.
Hét óriásposzter nyújt betekintést egy-egy, a tuberkulózishoz köthető szakmai témakörbe, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A látogatók így teljes képet kaphatnak a tuberkulózis történetéről, valamint a diagnosztika, a terápiás módok, a megelőzés és a gondozás egyre fejlettebb módszereiről – emelte ki beszédében Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója.
A tuberkulózis elleni küzdelem egyik legfontosabb fegyvere mind a mai napig a prevenció. Már a XIX. század végén, a kórokozó felfedezésekor tudták azt, hogy a környezetére a legnagyobb veszélyt a fertőző beteg jelenti. Ezért az adott lehetőségeket figyelembe véve igyekeztek elkülöníteni, izolálni a beteget. Akkor ez az elkülönítés jelentette a megelőzés esélyét, és csak később, a XX. században alakultak ki a prevenció fejlettebb, aktív formái. Előbb a gyermekek védelmében a BCG vakcináció, ami megvédhette a kisdedeket a családon belüli fertőzéstől. Később kezdték el alkalmazni a korai diagnózis, a tünetmentes fertőzöttek és betegek felkutatása érdekében a szűrővizsgálatokat. A tüdőszűrés világszerte történő általános bevezetése pedig lehetővé tette a korai és hatékony terápia minél szélesebb körű megkezdését – ismertette Dr. Kovács Gábor, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet nyugalmazott főigazgatója.
A kiállítás megnyitó eseményét megtisztelte jelenlétével Haris Hajrulahovic, a WHO magyarországi képviseletének vezetője is, aki méltatta a magyar tüdőgyógyászat érdemeit a tuberkulózis visszaszorításában. Elmondta, hogy több területen együttműködnek az Országos Korányi Pulmonológia Intézettel annak tradíciója mentén, az innováció és elköteleződés jegyében.
A „Lélegzet metsző tűzben” címet viselő kiállítás első poszterei bemutatják a betegséget magát, megjelenésének formáit, a kórismét és a kezelések korabeli módjait, a korszerű gyógyszerek felfedezését megelőző időkből. A tárlat elnevezését Janus Pannonius verse ihlette, aki maga is tbc-ben szenvedett, így az egyik legkorábbi magyar nyelvű tüneti leírást az ő tollából ismerhetjük meg:
„[…] ártalmas láz fene lángja emészt el,
Kardnál metszőbb tűz marja, fogyasztja tüdőm.”
A kiállításon tovább haladva a szanatóriumok létesítésének korába kaphatunk bepillantást. Évtizedeken keresztül ugyanis a szanatóriumi, a jó levegőn és a kiadós táplálkozáson, a beteg szervezetének ily módon történő felerősítésén alapuló „gyógymód” volt az egyetlen reményt keltő kezelés. A következő plakát a tuberkulózis történetének huszadik századi mérföldköveit, a BCG vakcináció és a hatékony tbc ellenes gyógyszerek felfedezését és alkalmazását ismerteti. Ezt követi a hazai tüdőgondozói hálózat fejlődését és a tüdőszűrés bevezetésének állomásait bemutató poszter, az utolsó tábla pedig azt mutatja be, hogy napjainkban a tuberkolózis a világ fejlett országaiban – Észak-Amerikában, Ausztráliában és Európa nyugati felén nagymértékben visszaszorult, a tbc epidemiológiai helyzete Magyarországon biztonságos. A nagyvilág egyes régióiban, így Dél-Kelet Ázsiában, Indiában és Afrikában azonban még ma is növekedési tendencia tapasztalható, ráadásul épp ezekben a régiókban a népesség robbanásszerűen növekszik, az emberek többsége elmaradott szociális és higiénés körülmények között él, az érintett országok egészségügyi ellátórendszere sok esetben nem elégséges, ezért a tbc gyógyítása és megelőzése ezekben a térségekben kihívást jelent. A betegség tehát még mindig itt van velünk, nem vehetjük félvállról, erre hívja fel a figyelmet a tuberkulózis elleni küzdelem világnapja, és hozzá kapcsolódóan az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet vándorkiállítása.
A kiállítást országosan 11 kórházban – az egyes intézményekben három hétig – láthatják orvosok, egészségügyi dolgozók és érdeklődők, Budapest mellett Szolnok, Győr, Székesfehérvár, Debrecen, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Tatabánya és Gyula városokban.
Forrás, fotó: Országos Korányi Pulmonológiai Intézet