– Az unokanővérem az egészségügyben dolgozott nővérként, így az általa elmondott történetek alapján már hetedik osztályos diákként elhatároztam, hogy követni fogom ezen a pályán – mesélt a kezdetekről Bakosné Pádár Anita, a Nógrád Vármegyei Szent Lázár Kórház rendelőintézeti főnővére, aki arra is kitért, hogy a salgótarjáni egészségügyi szakközépiskola elvégzését követően bölcsődében kezdett el dolgozni, majd a bátonyterenyei idősek otthonában helyezkedett el.

– Innen kerültem át a salgótarjáni kórházba. Az aneszteziológián kezdtem, majd a belgyógyászati osztályra tettek át. Szerettem ott dolgozni, sok mindent tanultam, hiszen rengeteg beteg megfordult azon az osztályon is, ezért nagyon sokat lehetett fejlődni – hangsúlyozta, hozzátéve: – Sajnos időközben egy nagyműtéten estem át, ami miatt nem tudtam tovább folytatni ott a munkát. Ezért a szakrendelőbe helyeztek, szintén a belgyógyászatra. Ugyan azt a feladatot is szívesen vállaltam, nekem mégis a betegágy mellett végzett tevékenység számít igazán.

Bakosné Pádár Anitát Tavaly áprilisában nevezték ki rendelőintézeti főnővérré. Mint mondta: ez a pozíció nem könnyű, nagyon összetett a feladata, hiszen 56 asszisztens és orvos munkáját kell koordinálnia. Ennek ellenére kihívásként tekint erre a lehetőségre is, és igyekszik a legjobb tudása szerint ellátni munkáját.

– A munkám egyben a hobbim is. Az, hogy ezáltal embereken tudok segíteni, számomra nagy öröm, még akkor is, ha nem kapok arról pozitív visszaigazolást, de nem is azért csinálom nap mint nap a feladataimat. Azonban nagyon nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy idén nekem ítélte a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara megyei szervezete ezt az elismerést, az ápolók nemzetközi napja alkalmából – fogalmaz a kitüntetett.

Bakosné Pádár Anita arra is kitért, hogy számára az egészségügyön kívül sosem volt más alternatíva, mint mondta: nem is tudna mással foglalkozni. Azonban ez egy olyan munka, amit nem lehet félvállról venni, hiszen emberéletek forognak kockán. Csak annak ajánlja ezt a pályát, aki felelősséggel tud másokkal bánni, aki minden betegben látja az embert és ehhez méltón bánik vele.

– Ez a hivatás teljes embert kíván. Meg kell tanulni otthon hagyni a magánéleti problémákat, azonban a kórházban tapasztalt nehézségeket sem szabad hazavinni. Lelkileg nagyon megvisel, de minden beteg fájdalmát nem lehet magunkra venni – hangsúlyozta főnővér, aki abba is beavatta portálunkat, hogy ugyan sok szabadideje nincs, de szívesen jár színházba és a családi ház körüli teendők is adnak bőven feladatot számára.

Forrás, fotó: nool.hu