A székesfehérvári intézmény ezen osztályát jóformán csak azok ismerik, akiknek végstádiumú daganatos hozzátartozói az itt dolgozók odaadó gondoskodására szorulnak, ezért az októberi  hospice-világnap alkalmat kínál arra, hogy szélesebb körben is megismertessük az itt folyó munkát Dr. Szabó Gabriella, az osztály vezetője segítségével.

A rendezett parkban sorakozó, magasba nyúló fák által körülölelt épület előtt elhaladók csupán a tábláról tudhatják, hogy azon betegek fekszenek itt, akik talán utolsó heteikben, napjaikban érezhetik az ablakon beszűrődő napfény simogatását.

„A fehérvári kórházban a 17 ágyas hospice-palliatív osztályra végstádiumú daganatos betegek kerülnek” – avat be a részletekbe Szabó Gabriella. „Az életvégi ellátás során akkor vesszük fel a betegeket, ha kórházi szakellátásra van szükségük, például táplálhatatlanná válnak, a fájdalomcsillapításban kell segítséget nyújtanunk, vagy annyira gyengék már, hogy otthon nem láthatók el” – folytatja a szakember. „Ide alapvetően a kórház többi osztályáról vesszük át a betegeket, azokat, akiket kivizsgáltak és már nem kapnak aktív onkológiai kezelést, és a sürgősségi ambulanciáról is kerülnek hozzánk páciensek, ha felmerül a kórházi ellátási igény.”

Támogató gondozás

A hospice-palliatív gondozás egy viszonylag új ellátási forma Magyarországon a betegek életvégi ellátását jelenti, méghozzá úgy, hogy lehetőség szerint az életminőségük a lehető legjobb legyen. Itt tehát itt már nem az élethosszról szól a történet, hanem az életminőségről, a szakemberek arra törekszenek, hogy minél több pozitív, és minél kevesebb negatív impulzus érje a beteget élete hátralévő részében.

„Azon dolgozunk, hogy enyhíthessük szenvedésüket, kezeljük a tüneteket, egyszóval támogató gondozást nyújtunk számukra” – mondja Gabriella, hozzátéve: „Nemcsak az itt ápoltaknak, hanem hozzátartozóiknak is igyekszünk támogatást nyújtani.”

A betegek legtöbbször úgy érkeznek a hospice-ellátásba, hogy tudják a diagnózisukat, sokan azzal is tisztában vannak, hogy az útjuk vége felé közelednek, ennek megfelelően az ápolók nagy figyelmet fordítanak arra, miként kommunikálnak a betegekkel és azok családtagjaival. Fontos tudni azonban, hogy ők pusztán általános felvilágosítást adhatnak részükre.

„Bármennyire is régóta van valaki a szakmában és dolgozik hospice osztályon, nem könnyű nap, mint nap látni ezeket a sorsokat, nem lehet elmenni „megérintettség” nélkül a betegek sorsa, szenvedése mellett” – avat be a rendkívül érzékeny téma hátterébe a főorvos. „Rendkívül fontos az empátia, valamint az, hogy úgy éljünk ebben a szituációban, hogy közben mi magunk ne sérüljünk. Mindegyikünket érnek olyan impulzusok, amiket fel kell dolgozni. És igen, néha nekünk is meg kell állnunk nagy levegőt venni, és el kell menni szabadságra, hogy feltöltekezzünk. Szerencsére nagyon jó szakembergárdával dolgozom, igazi csapatként működünk együtt. És külön öröm, hogy sok fiatal munkatársam van, akik friss erejükkel minket is tovább tudnak lendíteni” – teszi hozzá.

Méltósággal, békében

„Kórházunkban elérhetőek a Székesfehérvári Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat lelkigondozó munkatársai. Ők nem csak a betegeinkkel, hanem az osztályon dolgozókkal is szoktak beszélgetni. Igyekszünk olyan légkört teremteni, amelyben a beteg, természetesen az állapotától függően és a lehetőségekhez képest biztonságban érzi magát. A hozzátartozók részéről is merült már fel igény arra, hogy szakember segítsen feldolgoznia az adott élethelyzetet” – mondja Dr. Szabó Gabriella.

Szerencsés helyzetben van a fehérvári Hospice osztály, hiszen nagyon szép környezetben található, az épületet hívogató és megnyugtató park veszi körül. Ráadásul a földszinten helyezkedik el a részleg, így azok a betegek, akik még tudnak sétálni, avagy egészségügyi állapotuk engedi és tolószékben mozgathatók, ki tudnak menni a parkba a hozzátartozóikkal. Amennyiben valakinek az állapota lehetővé teszi, hazabocsátják a hospice osztályról, hiszen érthetően inkább a megszokott környezetükben, saját kertjükben, szeretteik vagy éppen kisállataik körében töltenék hátralévő idejüket.

A hospice osztály infrastruktúrája kifejezetten jó, viszonylag új, praktikus ágyakkal szerelték fel a kórtermeket, amelyekhez saját vizesblokk tartozik. Ez a betegek számára fontos, hiszen ha önállóan el tudnak jutni a mosdóba, az javít az önérzetükön.

„Optimális esetben minden kórterem egy-, illetve kétágyas lenne, szeretnénk, ha ezt elérnénk a jövőben. Ez lehetőséget nyújtana, hogy a beteggel a hozzátartozóik is együtt lehessenek, hogy foghatnák egymás kezét az utolsó pillanatig. Szeretnénk őket segíteni abban, hogy méltósággal, békében tudjanak elbúcsúzni” – zárja bemutató sorait Dr. Szabó Gabriella, a székesfehérvári Szent György Kórház Hospice-Palliatív Osztályának vezetője.

Forrás, fotó: Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház