– Nem mindennapos díj, hiszen évente minden megyében csak egyet osztanak ki.
– Nagyon meglepődtem, hogy nekem ítélték, noha a jelölésemről tudtam. Néhány napig a föld fölött jártam, nyilván jól esett, hogy a szakma elismerte a munkámat.

– Hogyan került a védőnői pályára?
– Tudatos választás volt. Tizenkét éves korom óta vonzott a fehér köpeny és élt bennem a segíteni akarás vágya. 1984-ben érettségiztem a Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, utána pedig Budapesten végeztem el az Orvostovábbképző Egyetem védőnőképző karát. Szilban kezdtem el dolgozni, 1993-ban pályáztam meg a csornai védőnői állást, azóta egy kis kitérővel itt vagyok.

– A kis kitérőt egy íróasztalnál töltötte, mint járási vezető védőnő.
– 2018-ban a kormányhivatalhoz kerültem, és két évig töltöttem be a tisztséget. Szép kihívás volt, szerettem is csinálni, de közben megérkezett a Covid-helyzet, a munkám szinte csak a hivatali teendőkre korlátozódott és kevesebb jutott a szakmából. 2020-ban aztán úgy alakult, hogy vissza tudtam jönni a körzetembe. Ez egy vegyes körzet, vannak várandósaim, kisgyerekek és nagy gyerekek, illetve a katolikus iskolában is ellátom a feladatot.

– A védőnőkről azt írják, hogy a szoros szakmai munka mellett gyakran ügyvédje, pszichológusa, életvezetője, közgazdásza, párkapcsolati tanácsadója is a rábízott családoknak. Ezeket nyilván nem lehet a tankönyvekből elsajátítani.
– Valóban nem, bár gyakran veszünk részt továbbképzéseken, melyek sokat segítenek egy-egy élethelyzetben. Nem egyszerű, és előfordul, hogy nem is hálás a dolog, hiszen emberekkel foglalkozunk. Az eredmény azonban mindig megéri a fáradságot.

– Sok a problémás család?
– Az évek, évtizedek alatt sok minden változott ezen a téren is. Vannak nyilván szociális problémák, előfordul, hogy néhányan a higiéniával is hadilábon állnak. Manapság azonban inkább gyakoribbnak látom azt a problémát, hogy sokan a formaságokat helyezik előtérbe, és egyre fontosabbá válik a látszat. Még akkor is, ha nincs mögötte minőségi tartalom. Ugyanígy az elektronikus dolgok is teret hódítanak, ami viszont megint nagy veszély a gyerekekre. A gyerek kincs, akit szeretni kell, akihez türelem kell. Hároméves korig éneklésre, mondókákra, mesékre, simogatásra van szükségük. Hogy tartalmas időt töltsünk velük. A gyereket nem a telefonnak kell őriznie, még ha csendben is van tőle, mert komoly károkat okoz a kialakuló idegrendszerben. Látjuk a mozgásfejlődésben, beszédfejlődésben visszamaradt, tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket. Ezek jórészt visszavezethetők a különböző elektronikai eszközök használatára. Egyébként továbbképzéseken, szakmai fórumokon gyakran foglalkozunk a témával.

– A szülők belátják, hogy hibáztak, és kérnek segítséget?
– Sokan nem érzik hibának. Ha sír a gyerek, jön a kütyü, amitől megnyugszik, csend van. De nem ilyen csendre lenne szükség.

– Össze lehet számolni, hogy az elmúlt harminc-egynéhány évben hány gyerek fordult meg a kezében?
– Nehéz lenne. Több ezren vannak.

– Előny vagy hátrány egy kisvárosi védőnőnek, hogy mindenkit ismer és őt is mindenki ismeri?
– Inkább előnyét éreztem az ismerős terepnek. Nem árt az, ha ebben a munkában ismerjük a családot, a nagyszülőket, a körülményeket.

– Nagyon lelkesen beszél a munkájáról, biztos nem bánta meg, hogy ezt választotta.
– Soha nem bántam meg, nagyon szép pálya, sok örömet ad nekem. Például bemenni egy újszülöttes családhoz, ahol az anyuka mosolyog, kiegyensúlyozott, és kezében tartja a kincset, akit annyira vártak, mindig felüdít.

– Jól látom azt, hogy az egészségügyi dolgozók között a védőnők egy kicsit háttérben vannak, és nem igazán figyelnek rájuk?
– Régebben lehet, hogy így volt, hiszen akkoriban tulajdonképpen sehova sem tartoztunk. Manapság azonban érezzük a megbecsülést. A védőnői szolgálat bekerült a hungarikumok sorába, június 13-a a védőnők napja. Ezen a napon a csornai önkormányzatnál is mindig felköszöntenek bennünket.

Forrás, fotó: kisalfold.hu