Egy középiskolai tanár, Arthur P. Mullaney arra kérte az embereket, hogy egy napra tegyék le a cigarettát és azt a pénzt, amelyet aznap cigarettavásárlásra költenének, adományozzák inkább egy középiskolai ösztöndíjalapnak.

A kezdeményezés rendkívül népszerűvé vált és rengeteg támogatót szerzett. Pár évvel később, 1976-ban az Amerikai Rákszövetség kaliforniai szervezete már egymillió embert tudott rávenni arra, hogy egy napig ne dohányozzon. Ez volt az első hivatalos „smoke out”.

A Füstmentes Világnapon világszerte számos szervezet hívja fel a figyelmet a dohányzás ártalmaira és tesz lépéseket annak érdekében, hogy a dohányzók leszokjanak káros szokásukról, vagy legalább egy napra csökkentsék az ártalmakat.

A világnap alkalmából a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház szakembereinek gondolatait idézzük a Füstmentes Világnappal kapcsolatban.


Dr. Benczúr Béla kardiológus, az I. Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa:

„Egy kardiológusnak nem lehet más gondolata egy ilyen neves nap kapcsán, minthogy a dohányzásnak semmilyen formája nem támogatható. Bármelyik válfaja rendkívül káros az egészségre és halálos kórt eredményezhet. A cigaretta évente mintegy 7 millió ember halálához vezet. Nagyon megtévesztők az újfajta, úgynevezett füstmentes készítmények, mert azt a hamis érzetet keltik, hogy ezek kevésbé károsak. Ezek az alternatív termékek sokkal inkább a rászokást segítik elő.”


Pfaffné Deli Zsuzsanna, Tüdőgondozó vezető asszisztens, leszokást támogató tanácsadó:

„Én soha életemben nem dohányoztam. Ami most nagyon felkavaró számomra, az az emberek hozzáállása a hevített dohánytermékekhez (IQOS, GLO, E-cigaretták). Naponta érkeznek hozzánk olyan fiatalok a tüdőgondozóba, akik ilyen termékeket fogyasztanak, és meggyőződéssel állítják, hogy ők nem dohányoznak, az ízesített HEETS nem számít cigarettának. Ez a tévhit pedig a későbbiekben súlyos, életveszélyes következményekkel járhat. A leszokást támogató előadásaimon, mindig megkérdezem a dohányzótól, hogy a saját életében mit nyer azzal, ha leteszi a cigarettát? Megkérem Őt, hogy az életterére kivetítve próbálja meg megtalálni a motivációját a leszokáshoz. A leggyakoribb válasz a kisunoka születése.”


Dr. Tusa Csaba, neurológus, a Neurológiai Osztály osztályvezető főorvosa:

„Elkeserítő látni az utcán dohányzó kiskorúakat, fiatalokat, a kórház területén rendszeresen dohányzó súlyos érbetegeket és nem utolsósorban az egészségügyi dolgozókat”. Kolléganőm, dr. Vörös Veronika neurológus főorvos asszony fogalmazta meg a Neurológiai Osztály talán legvelősebb véleményét a témában: „Nem füstmentes világnapot, hanem füstmentes világéveket szeretnénk!”


Dr. Kertész Ágnes, pszichiáter, addiktológus, a Pszichiátriai Osztály osztályvezető főorvosa:

„Olyan családba születtem és nevelkedtem, ahol senki sem dohányzott, így az első találkozásom a dohányzással a TV képernyőjén keresztül történt, ahol a szereplők füstfelhőbe burkolózva dolgoztak, háborúztak, szerettek, cseréltek filozófiai eszméket. Számomra a legizgalmasabb az a főszereplő volt, aki melankólikusan füstkarikákat fújt. Természetesen az évek alatt jelentősen megváltozott viszonyulásom a dohányzáshoz, ismerőseim és munkatársaim körében szinte mindenki cigarettázott. A szenvedélybetegségek közül az egyik legelterjedtebb függőség a dohányzás. Kétféle függőségről is beszélünk, amikor a dohányzásról beszélünk. Egyrészt a nikotinfüggőségről, a nikotin az egyik legaddiktívabb szer, másrészt viselkedésfüggőségről, ahogy a cigarettára gyújtunk. Maga az a szertartás, mely a dohányzással együtt jár, szorongásoldó hatású. A dohányzás egyenlő a kommunikációs zavarral, akkor, amikor dohányzunk, füstfelhőbe burkolózunk, falat húzunk magunk és a környezetünk közé. A csikk szétdobálása pedig a személyiségünk kiterjesztését szimbolizálja”.


Forrás: tmkorhaz.hu